Szombathelyen Bánya, Grazban Die Mine: magyar kávézó osztrák üzletközpontban

Két szombathelyi fiatalember német és osztrák vendéglátós kalandok után a vasi megyeszékhelyen nyitotta meg saját üzletét. Hét évnyi sikeres működés után átklónozták Grazba a helyet - most elmesélik, hogyan lett Bánya (Die Mine) a stájer fővárosban is.

2012.02.14

Két szombathelyi fiatalember német és osztrák vendéglátós kalandok után a vasi megyeszékhelyen nyitotta meg saját üzletét. Hét évnyi sikeres működés után "átklónozták" Grazba a helyet - most elmesélik, hogyan lett Bánya (Die Mine) a stájer fővárosban is.

A szombathelyi Poór-testvérek (Tamás és Balázs)  története úgy kezdődött, mint a mesebeli szegénylegényeké: felkerekedtek világot látni és aztán hat-hét évet lehúztak az osztrák és a német vendéglátásban. Dolgoztak külön, aztán együtt is (Grazban), kipróbálták az alkalmazotti létet pincérként és szakácsként, megtapasztalták, milyen a sí- és a nyári szezon a hegyekben. A kastélyszállótól a hüttéig mindent megnéztek, és hazatérve Szombathelyre felépítették a Bánya nevű café-bárt, ami nagyon hamar Savaria városának emblematikus helye lett.
 



A Poór-testvérek: Tamás (balról és Balázs)

A Poór-testvérek: Tamás (balról) és Balázs a szombathelyi Bánya udvarán

 

Az igényes, minőségi vendéglátást prezentáló Bánya hét éve működik. Az ötlete még egy tiroli szezonmunka született meg, a két testvér a munka után egy sörözőben találkozott, és az asztal felett lógó bányászlámpa „gyújtotta be” az ötletet, ami egy hét, aztán egy hónap után is jónak látszott. Egy jegyzetfüzetbe jegyezték fel a gondolatokat, meglátogatták a leghíresebb, már bezárt tiroli ezüstbányát, aztán belsőépítészekkel egyeztetve megszülettek a tervek, és aztán alig másfél év alatt lett a Bányája Szombathelynek – ami azért is nem kis teljesítmény, mert a maximum dombokkal büszkélkedő város nem éppen a feketeszenéről vagy tárnáiról  híres.

A történet pedig folytatódott, a kávézós-beszélgetős egység az idők szelleméhez igazodva kénytelen volt a bulihellyé előlépni, ami pedig egyre több éjszakázással járt a tulajdonosok számára. Ezért aztán a két testvér – ez már a népmesék befejezése utáni rész – hosszas mérlegelés után úgy döntöttek, visszatérnek Ausztriába, de immár nem alkalmazottként. Így született meg a Die Mine – a Bánya az egyik grazi plázában. (Mintegy igazolva az évekkel ezelőtti, uniós csatlakozásidején született szlogent: most már magyarok is nyithatnak kávéházat, igaz, ott Bécsről volt szó, de apróságokon ne akadjunk fenn.)

 

PLÁZA ÜBERALL

 

Nem mondhatni, hogy a sógorok nem kerítették alaposan körbe magukat üzletközpontokkal, Grazban például hatot is felhúztak, emiatt aztán itt a legnagyobb az egy főre jutó plaza/négyzetméter mutató Ausztriában. Mindez nyilván emeli az általános komfortérzetet, a helyi és környékbeli polgárságnak gyakorlatilag esélye sincs, hogy ne essen el legalább egy bevásárló centrumban mindennapi haladása közben.

Ennek ellenére a Poór-fivérek azt tapasztalták, hogy az A2-es autópálya mellett fekvő plázába vendéglátós bérlőként gyakorlatilag lehetetlen bejutni, üresedés nincsen, ha mégis lenne, akkor az adott egységre pályázatot írnak ki.

Bár rizikó nélküli biznisz nincsen, az üzletközpont hatalmas, milliós nagyságrendű éves látogatottsági adatokkal, világmárkák boltjaival, 2000 alkalmazottal, vagyis azért volt mire alapozni a kávézó nyitásában gondolkodó srácoknak. Harmadik érdeklődésre aztán megkapták a pályázati lehetőséget, és megnyerték a 100 négyzetméteres helyet.

 

Die Mine - a Bánya Cafe Grazban: vitték a hangulatot és  a dizájnt

Die Mine - a Bánya Grazban: vitték a szombathelyi hangulatot és a dizájnt

 

 

KÖLTSÉGEK

 

Természetesen Ausztriában is négyzetméter alapon számolják a bérleti díjat, ez a bolt fekvésétől függ – a központi üzleteknél magasabb a mérőszám – a kevésbé frekventált helyeken (ahol a Bánya grazi verziója is fellelhető) értelemszerűen alacsonyabb.

Maga a bérleti díj a szerződés alapján üzleti titok, nagyságrendileg egy hasonló méretű, nyugat-magyarországi helyhez képest három-ötszörös mutatóval lehet számolni.

(Természetesen Ausztriában is vannak különbségek. Csak érdekességképpen, a magyarok bevásárlási zarándokhelyének számító Shopping City Süd-ben a grazi díjnak a dupláját kérik a bérlőktől.)

Kell még fizetni üzemi költséget (négyzetméter alapon),  külön díj van hirdetésre és marketingre – ez a pláza globális tevékenységére kell, de a fiúk szerint, ha akciót hirdet a központ, akkor óriásplakátokról, újságokból, rádióból is ez „folyik.”

A villanyt a bérlő maga intézi, neki kell a szolgáltatóval szerződni, a grazi Bánya éves elszámolás alapján körülbelül magyarországi árakkal számolhat.

Még egy költséggel kell kalkulálni az üzlet működtetőjének: az Ablöse nevű képződménnyel, ami az előző bérlő által beépített tárgyak, elemek megváltását jelenti, amit talán lelépési díjként tudnánk meghatározni és komoly alkuk tárgyát képezi.

Ha mindez megvan, akkor az üzletközpont képviselő egy Háború és béke méretű, nagyon alapos és mindenre kiterjedő megállapodás keretében szignálja a hosszú távú szerződést. 

Vendéglátós szempontból a pláza különleges eset, ugyanis az üzletközpontok, boltok nem lehetnek nyitva vasárnap és ünnepnapokon Ausztriában. Így 52+15, durván két hónap kiesik az évből, ami azért is érdekes, mivel a jóléti társadalomról van szó, az emberek éttermekbe, kávézókba járnak, élénk társasági életet élnek. A kieső idő miatt a pláza például legutóbb bált szervezett hétvégére – a vendéglátó helyekre bízva az étel-ital kérdést.

 

Látványelemekben nincsen hiány a Die Mine-ben sem: a srácok vették a kalapjukat

Látványelemekben nincsen hiány a Die Mine-ben sem: a srácok vették a kalapjukat

 

CÉGALAPÍTÁS

 

A kávézó nyitásához a Poór-testvérek egy harmadik társukkal, Takács Andrással együtt, osztrák céget alapítottak. A kft. és betéti társaság helyett egy úgynevezett Offene Gesellschaft (nyílt társaság) OG mellett döntöttek, ami talán egy három beltagból bt-ként írható le, amelyben a tagok teljes vagyonukkal felelnek a  működésért.

Az alapításban - a magyar vállalkozásokhoz hasonlóan – könyvelő cégre támaszkodtak, illetve a gazdasági kamarától (amely ott nem kizárólag pénzbeszedő helyként működik) kaptak segítséget.  A könyvelő negyedévente körülbelül az itthoni díjakon végzi a munkát, ehhez hozzá kell számolni még egy külön bérszámfejtőt, aki havonta néhány ezer forintnak megfelelő euró/fő áron intézi az alkalmazottak bérét. (A könyvelő az évi zárásért pluszban még egy havi díjat számol fel.)

A kamara (a tagság kötelező) gyakorlatilag szolgáltatóként működik, alapításkor például támogatási, beruházási lehetőségeket kerestek az induló cégnek – ennek azért elég szigorú feltételei vannak, a cég tagjainak nem lehet korábbi vállalkozásuk se Ausztriában, se külföldön. A kamara üzleti tervet (business plant) kért még, ezt a könyvelő készítette el – a cég alapítási költségei végül 900 euróra rúgtak.

A cég működéséhez megfelelő végzettségű emberre is szükség van -  a Vendéglátóipari Főiskola diplomáját minden további nélkül elfogadta az osztrák hatóság. (Ha nem lett volna ilyen személy a vállalkozásban, akkor mód van arra, hogy alkalmazzanak olyant, aki megfelel az előírásoknak.)

 

A kávézó belülről: csak minőségi vendéglátással lehet esély

A kávézó belülről: csak minőségi vendéglátással lehet esély

 

ENGEDÉLYEK

 

A kávézó természetesen nem üzemelhet működési engedély nélkül (Betriebsanlagegenehmigung) nélkül, amit az illetékes járási központ (Bezirkshauptmannschaft) állít ki. Ehhez többféle szempontból megvizsgálták a helyet (amelynek az „előéletéről” már komoly dokumentációval rendelkezett a hatóság. 

A komplex ellenőrzésre (higiénia, üzemelés-technológia) több szakember érkezett, egy kofferben hozták magukkal az irodát, mesélik a Poór-testvérek – előre bejelentett időpontban. A feltárt kisebb hiányosságnál megkérdezték, hogy mennyi időre van szükség a kijavításhoz – majd közölték azt is, ha a vállalkozó lefotózza és e-mail-ben elküldi a korrekciót, az teljesen megfelelő lesz  a hatóságnak. (És most küzdjük az erős kísértést, hogy összehasonlítjuk mindezt az érvényes magyar gyakorlattal.

 

ALKALMAZOTTAK

 

A három tulajdonos – jelenléti ív vezetése nélkül – minden további nélkül dolgozhat az üzletben. Felvehetnek „rendes” alkalmazottat heti 20-30-40 órás foglalkoztatásra. Lehetőség van geringfügig (csekély mértékű) alkalmazásra (heti 10-12 óra), sőt fallweise beschäftigung (időnként, időszaki ) is létezik. A geringfügig személy után nem kell járulékot fizetni, nem biztosított munkaerőről (csak balesetbiztosítás) van szó.

A normál módon alkalmazottaknál az órabér az ágazati kollektív szerződés értelmében kötött – 7 euró. A 40 órás, 1000 eurót kereső dolgozó körülbelül 1000 eurójába kerül a munkaadónak, kevesebb munkaóránál arányosan csökkent az államnak fizetett összeg.

 

DIE MINE GRAZ

 

Minden kezdet nehéz, summáztak a fiúk az indulásnál  hivatalos helyek labirintusában megfutott köröket, de a papírok elintézése és három hónapnyi átalakítási munka után sikerült a szombathelyi Bánya hangulatát „átemelni” a grazi plázába is. Ugyanúgy a Morfo Tervezőművészeti Stúdió  felelt a belsőépítészetért, és a derék osztrák polgárok is alászállhattak (amit képletesen kell érteni, természetesen) a Minébe.

 

A helyről már a nyitás után elkezdtek beszélni, ami azért is nagy szó, mert odakinn a minőség, a minőségi vendéglátás alapfogalom. (Egy felmérés szerint például az osztrákok a szállodákban az otthoni kvalitásokat várják el, és ha nem kapja meg az otthon megszokottat, akkor többet nem megy oda.) Magas az árrés szint, nagyon komoly termékeket kell adni, főleg kávézóban, hiszen a srácok helyszíni tapasztalatai szerint az osztrák kávézós nemzet. De nagyon durván. Ami azt jelenti, hogy egy vendég simán kikéri és megissza a három kapucsínót, vagy duplát, anélkül, hogy komolyabb izgatottság, vagy erősebb szívverés jeleit mutatná, így a Die Mine forgalmának nagyobb részét a különböző formákban elkészített feketeleves adja. A többi üdítő, koktél, italkülönlegesség, sör és fröccs – az osztrák közlekedési szabályok ugyanis engedik a kismértékű alkoholfogyasztást. 

 

Ausztria a kávézók hazája (is): az osztrákok a fekete mellett élnek társasági életet

Ausztria a kávézók hazája (is): az osztrákok a fekete mellett élnek társasági életet

 

Az élet nehezebb kérdés, már nem az engedélyek miatt, mivel akár gulyáslevest is főzhetnének a kávézó üzemeltetői, hanem az elkészítésre fordított idő, energia és egyéb költségek miatt. Emiatt aztán a pláza vendéglátói egységei mirelit ételekkel dolgoznak – emiatt aztán a házias ízeket máshol kell keresni. A srácok úgy hidalták át a kérdést, hogy olasz alapanyagokból készült, előre legyártott szendvicsekkel dolgoznak – és ez bevált.

A Die Minét elsőre sokan magyar helynek gondolták, somlói galuskát és gulyást kerestek (az előbbi csak felvették a kínálatba), azonban a Poór-testvérek nem akarták, hogy beskatulyázzák a helyet. „Követjük a trendeket, szakmai kiállításokra járunk, szakmai lapokat olvasunk, tartjuk a lépést és minőséget kínálunk”, foglalták össze hitvallásukat, amivel idegen terepen is tudják tartani a lépést a helyi erőkkel.

 

MITŐL MŰKÖDIK?

 

Elsősorban a kuncsaftoktól  (akiknek megszerzésénél a megtartásuk nehezebb), de a Die Mine a nyári nyitás után eljutott odáig, hogy a látogatók 80 százaléka már törzsvendégnek számít. Aztán a jóléti társadalom szokásaitól, a kínált termékektől – a kávézót látogatók átszoktak az egyszerű feketéről az ízesített kávécsodákra. Az asztalokra kitett (napi) ajánlatoknak varázserejük van: míg Magyarországon erre nem igazán vetnek ügyet a vendégek, az osztrák rögtön azzal kezdi, milyen különlegességet kaphat.

 Ha mindezt lefordítjuk a számok nyelvére, akkor a következőképpen néz ki a kalkuláció. Egy kilogramm kávé ugyanannyiba kerül, mint itthon, néha olcsóbb is.

Az árak – amelyek nagyjából egész Ausztriában egyformák, függetlenül attól, hogy négycsillagos szállodában vagy vasúti restiben fogyasztunk – így néznek ki.

Egyszerű kávé: 2 euró, hosszú kávé 2,4 – 2,6 euró. Kapucsínó 2,6 – 2,8, latte 2,9, ízesített kávé 3,2 – és mindehhez vegyük hozzá az emlegetett szokásokat, vagyis, hogy osztrákok egy része lánckávézó.

 Meg kell ismerni a helyet, az országot foglalták össze a fiúk az ausztriaimunkak.hu-nak az eddigi benyomásaikat, el kell nyerni az osztrákok bizalmát. És ez sikerült is, a törzsvendégek pedig két dolgot várnak: az eddigi színvonalat, illetve az újításokat. Élettapasztalatban felbecsülhetetlen mindaz, amit itt gyűjtünk, állították a Poór-testvérek a második Bánya-nyitás után.

Rákérdeztünk a konkurenciaharcra is, azt a választ kaptuk, hogy a pláza vendéglátóhelyei összetartanak, a tulajdonosok nagy része például a Bányába jár kávézni.

 

EPILÓGUS

 

És ha már meseszerűen kezdtük, a vége is legyen olyan: vagyis a főhősök elmentek világot látni, hazatértek, itthon felépítették, amit kinn megálmodtak. És hogy, hogy nem, ismét úgy hozta a sors, hogy megint nekivágtak a nagyvilágnak, de most már a maguk uraiként, és annak az osztrák úriembernek, akinél egykoron Grazban dolgoztak, most ugyanabban a plázában van üzlete, ahol nekik. Hát, ilyen manapság egy modern, vendéglátós népmese.  

 

Sanzonest magyar fellépőkkel a grazi Die Mine közönsége előtt: az osztrákoknak bejön

Sanzonest magyar fellépőkkel a grazi Die Mine közönsége előtt: az osztrákoknak bejön

 


CarreerJet

Hirdessen portálunkon!

Címkék

Belépés




Elfelejtette a jelszavát?

Ausztria legjobb fürdői 2014: burgenlandi, stájer termálfürdők is szerepelnek a listán

30/05/2014

Második alkalommal osztották ki az Ausztria legjobb fürdője elnevezésű díjat. A látogatók megkérdezése alapján a a felső-ausztriai Bad Schallerbach a Best of fürdőhely Ausztriában, de jó helyen szerepelnek a magyar határhoz közeli burgenlandi és stájer termálok is. Összeszedtük az információkat a helyekről.

Szociális juttatások Ausztriában: a családi pótlék (2. rész)

17/08/2013

Ausztriai tanácsadónk segítségével folytatjuk az osztrák szociális rendszert bemutató sorozatunkat. Ezúttal is a családi pótlék kérdését járjuk körbe.

Partnereink

Munkák Hollandiában

Közösség