Koszovói menekültek: Ausztria és Németország az úticél

2015.02.16

Hosszabb ideje menekülnek Koszovó polgárai az országból, a céljuk Nyugat-Európa, az ígéret földjére azonban a magyar határon keresztül vezet az út. Az MTI tudósítója Pristinában kutatta annak okait, miért döntenek tömegesen a koszovói albának a kivándorlás mellett.

Német rendőrök mobil hőkamerával figyelik a terepet a szerb-magyar határ közelében 2015. február 13-án. Németországból húsz rendőr érkezett az országhatárra, akik a Koszovóból az EU-ba útnak indult menedékkérők ellenőrzésében nyújtanak segítséget szerb kollégáiknak. MTI Fotó: Molnár Edvárd
Német rendőrök mobil hőkamerával figyelik a terepet a szerb-magyar határ közelében 2015. február 13-án. Németországból húsz rendőr érkezett az országhatárra, akik a Koszovóból az EU-ba útnak indult menedékkérők ellenőrzésében nyújtanak segítséget szerb kollégáiknak. MTI Fotó: Molnár Edvárd

 

Nemrégiben adtunk írt arról, hogy Győrben egy kisebb falura való koszovói menekültet szállítottak le a vasútállomáson egy nemzetközi gyorsvonatról. A több száz migráns Münchenbe akart utazni, Magyarországra a zöldhatáron keresztül érkeztek. Az MTI tudósítója Koszovóban igyekezett feltárni az okokat, hogy miért hagyják el a polgárai tömegesen a balkáni országot. 


Havi 60 euróból él a család
 

Február második hetében esténként három busz indult útnak Belgrád felé, leginkább egyedülálló fiatal férfiakkal a koszovói Pristinából. Úti céljuk azonban nem a szerb főváros, hanem Szabadka volt, és nem a bácskai város nevezetességei vonzották őket, hanem a magyar határ közelsége. Amikor az MTI tudósítója és fotósa a helyszínen járt, már csak a négy nappal később induló buszra volt jegy.

Kadria Qupi, egy idős férfi az MTI tudósítójának a buszpályaudvaron azt mondta: ő maga küldte el fiát szerencsét próbálni. 

Nagyon nehéz elküldeni saját fiamat, de az egész család havi 60 euróból él, és a feleségem is 13 éve beteg. Nincs más megoldás. Azért küldtem el az Európai Unióba, hogy jobb sora legyen, mert így már nem lehet élni”- magyarázta. Hozzátette: senki nem szórakozásból megy el, hanem azért, mert Koszovóban nagyon rossz a helyzet. 

Egy 40 év körüli, négygyerekes családapa azt mesélte, hogy nagyon régóta tervezi az utat, de csak két hete döntötte el: egész családjával együtt útra kel. Elbeszélése szerint annyira szegények, hogy még ennivalóra sincs pénzük, és szociális támogatást sem kapnak. Arra a kérdésre, hogy tudja-e, mi vár rá, mi történik, amikor megérkezik a határra vagy átjut azon, azt mondta: ahogy a többiek, ők sem tudnak semmit, de elindulnak.  

- Ha Koszovó jó hely lenne, akkor senki sem akarna elmenni - fogalmazta meg a távozók legfőbb indokát a bátyját búcsúztató Denis Shada, aki saját bevallása szerint megpróbál Pristinában boldogulni. 

Az autóbuszok indulása előtt egy láthatóan szomorú és mérges férfi szidalmazni és fenyegetni kezdte az egyik buszsofőrt, majd árulónak nevezte, mert szerinte „segít az embereknek elhagyni a hazájukat”. Kísérőnk, Vullnet Krasniqi szerint ez mindennapos látvány, mindig van olyan, aki a sofőrön próbálja meg levezetni frusztrációját. 
 

Szegénység, csalódottság, családcentrikusság, nyugati példa
 

Frusztrációra pedig nem kevés okuk van a koszovóiaknak. Berat Buzhala, a legolvasottabb koszovói hírportál, az Express tulajdonosa szerint négy kiváltó oka van annak, hogy az utóbbi néhány hónapban több ezren indultak útnak Koszovóból. 

- Elsősorban a szegénység – magyarázta, azonban rögtön hozzátette, hogy nem a mélyszegénység, mert arányaiban nem a legszegényebb réteg indul útnak tömegesen. A második ok szerinte az, hogy azok, akik az 1991-1995-ös délszláv háború és a 1998-1999-es koszovói háború idején menedéket kértek Németországban, majd miután a helyzet normalizálódott, kénytelenek voltak hazatérni, most újra el akarnak menni, hiszen látták a különbséget a nyugat-európai és a koszovói élet között. 

A harmadik ok a családcentrikusság, mert az albán diaszpórában élők egyre inkább arra biztatják otthon maradt családtagjaikat, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Berat Buzhala negyedik indoka a koszovói politikai helyzet, illetve az ország rendezetlen státusa. Szerinte az, hogy a nemzetközi szervezetek többségében Pristina nincs jelen, azt mutatja, nincs perspektívája az országnak és az ott élőknek. 

- Két lehetőségünk van: vagy elmegyünk Szíriába harcolni, vagy elmegyünk Németországba, és megpróbálunk ott élni  - fogalmazott.

A politikai okoknál maradva szerinte hatalmas problémát jelent az is, hogy az 1998-1999-es szerb-koszovói háború óta ugyanazok a politikusok irányítják az országot. Ebben hibásnak tartja a nemzetközi közösséget is, mert az szerinte kizárólag az egykori katonai vezetőkben látott annyi erőt, amennyi az ország irányításához kell, és nem is állt szóba a politika más szereplőivel. Az azóta felnőtt generációt azonban nem érdekli, hogy ki milyen katonai szerepet vállalt 15-16 éve, és változásra vágyik. 

Csalódtak a politikában
 

A változási, illetve változtatási vágy nagyon fontos a szociológusok szerint is. Sibel Halimi azt mondta az MTI-nek, a fiatalok távozása egyértelmű jele annak is, hogy változik a társadalom. Szerinte míg 15 évvel ezelőtt mindenki egy eszmében hitt és önálló államot akart építeni, addig másfél évtizeddel később megcsömörlöttek, csalódtak a politikában, és már nem az állam, hanem önmaguk felépítésében, megvalósításában hisznek. Amikor pedig ennek lehetőségét nem látják, akkor inkább máshol próbálnak szerencsét. Szerinte ez pozitív folyamat is lehet, hiszen aki nem találta meg önmagát Koszovóban, az most elmegy, a többiekre pedig jobban oda kell figyelnie a kormánynak, és olyan intézkedéseket kell hoznia, amelyek megkönnyítik az otthonmaradók életét.

A koszovói kormány intézkedéseinek megváltoztatásában látja a megoldást Agron Demi, a pristinai GAP társadalomtudományi intézet ügyvezető igazgatója is, aki szerint akkor javulhat a politikai helyzet, illetve az emberek kormányzatba vetett bizalma, ha az illetékesek végre elkezdenek foglalkozni a korrupciós és általános társadalmi felháborodást okozó ügyekkel. Emellett ő is azt mondta, nem kell csodálkozni azokon, akik elmennek.

Felmérései szerint a fiatalok körében 65 százalék feletti a munkanélküliség, de azok sincsenek sokkal jobb helyzetben, akiknek van munkájuk. A statisztikai adatok szerint egy átlagos koszovói albán család hat főből áll, és általában csak egyiküknek van munkája. Így a 400-500 eurós átlagfizetés hat felé oszlik. A lakosság 53 százaléka függ valaki mástól, azaz vagy a családtagjaira, vagy a külföldről pénzt küldő rokonok támogatására szorul. Aki nem így akar élni, elindul nyugat felé, mert azt látta, hogy aki a korábbi években elment, az sok pénzzel, jó autóval, szép ruhában tért haza. 

Beszélgetőtársaink mindegyike elmondta, hogy nem egyedülálló jelenségről van szó, migráció mindig is volt, és valószínűleg mindig is lesz. Az előző években azonban nem volt ilyen óriási mértékű az elvándorlás. 

Agron Demi szerint nagy lökést adott az egyébként is frusztrált koszovóiaknak, hogy a több mint féléves kormány nélküli időszak után az új kabinet nem tartotta be kampányígéreteit, és semmit nem tett a korábban megígért 120-200 ezer új munkahely megteremtésére, illetve egyelőre stratégia sincs arra, hogy a következő négy évben hogyan fognak legalább 50 ezer új munkahelyet létrehozni. 

Parim Olluri, a Jeta ne Kosove (Az élet Koszovóban) című hírportál főszerkesztője viszont úgy gondolja, hogy az ellenzék „gerjesztette” az óriási elvándorlási hullámot. Elmondása szerint a szebb jövő reményében az EU-ba távozókról először a Kohavision nevű pristinai ellenzéki televízió számolt be, ezt követően terjedt el, hogy Németország 40 ezer munkavállalót fogad be, és aztán lezárja a határokat. Szerinte csak az a furcsa, hogy Berlin négy hónapon keresztül nem cáfolta meg ezt az állítást, illetve nem reagált azonnal a menekülthullámra. 

Ramadan Ilazi, európai integrációért felelős miniszterhelyettes is az ellenzék ténykedését véli felfedezni az elvándorlási hullám, illetve az azt övező "hisztéria" kirobbanásában. Szerinte az ellenzék politikai célokra használja fel az előállt helyzetet, és túlzásokba esik, amikor több mint 200 ezer koszovói távozásáról beszél. Ugyanakkor azt is elismerte, hogy az Eurostat által ismertetett számnál biztosan többen távoztak, hiszen az uniós statisztikai hivatal csak a 2014-re vonatkozó adatokat, illetve a regisztrált illegális migránsok számát közölte. 

Az MTI-nek nyilatkozók abban egyetértettek, hogy a Koszovóval szembeni vízumkényszer nem jelent megoldást, mert a vízum hiánya nem állítja meg a menni akarókat, a koszovóiak viszont úgy érezhetik, el vannak vágva Európa többi részétől. Ezen kívül mindegyikük arra számít, hogy az Európai Unióban menedéket kérőket vissza fogják toloncolni Koszovóba, és akkor még nagyobb szegénységre, még nehezebb szociális körülményekre és feltehetően tüntetésekre lehet majd számítani. Kísérőnk egyenesen azt mondta: márciusban visszavár bennünket, hogy a kormányellenes tüntetésekről is tudósítsunk. 


Mennyibe kerül az út Koszovóból az Európai Unióig


Óriási lökést adott a Koszovóból az Európai Unióba irányuló kivándorlásnak az, hogy a korábbi évekhez képest jelentősen egyszerűbbé és olcsóbbá vált az illegális határátlépés a szerb-magyar határon – hangsúlyozták koszovói értelmiségiek az MTI munkatársainak Pristinában.

Ramadan Ilazi európai integrációért felelős miniszterhelyettes emlékeztetett arra, hogy Koszovóban mindig is természetes jelenség volt a migráció, az emberek a jobb élet reményében, például Jugoszlávia fennállása alatt vendégmunkásként, általában Nyugat-Európában próbáltak szerencsét. A térség háborúi miatt az 1990-es években hagyta el szülőföldjét a legtöbb koszovói.

- A koszovóiak többsége most inkább azon lepődött meg, hogy milyen egyszerű átjutni a szerb-magyar határon - fogalmazott Ramadan Ilazi, a magyar és a szerb határ őrizetének közelmúltbeli megerősítését megelőző állapotokat jellemezve. Szerinte sokan úgy gondolták, azért nagyon könnyű átjutni, mert az európai országoknak munkaerőre van szükségük, és tömegesen keltek útra. 

Parim Olluri, a Jeta ne Kosove (Az élet Koszovóban) című hírportál főszerkesztője szerint is azért indultak el tömegesen az emberek, mert most egyszerű elmenni Koszovóból. Egyrészt a Belgrád és Pristina közötti mozgásszabadságról szóló megállapodás miatt, amely lehetővé teszi, hogy a koszovóiak személyi igazolvánnyal utazhassanak be Szerbiába, másrészt pedig azért, mert a szerb hatóságok eddig „tolerálták” a határra érkezőket. Hozzáfűzte ugyanakkor, hogy azok, akik el akarnak menni, mindenképpen találnak módot a távozásra.

Idro Seferi, több albán nyelvű televízió belgrádi tudósítója már a szerb fővárosban beszélt a pontos összegekről. Régebben 1000-2000 eurót kellett kifizetni azért, hogy valakit átjuttassanak a szerb-magyar határon, és sok függött attól is, kinek milyen kapcsolatai voltak. Ezek a költségek most jelentősen csökkentek, Pristinától Szabadkáig az autóbusz körülbelül 30 euróba kerül, a határig a taxi további 30 euró, ott pedig 150-200 eurót fizetnek azért, hogy valaki megmutassa nekik a zöldhatáron át vezető utat. 

Így lényegében 400-500 euró a határsávba jutni, ahol gyalog átkelnek. Körülbelül két kilométert kell megtenni Ásotthalomig, ahonnan Szegedre, majd vonattal Budapestre utaznak, onnan pedig tovább Ausztriába vagy Németországba. Szerinte a legtöbben azért vállalják a kockázatot, mert abban reménykednek, ha már a célországba értek, ott menedékjogot kapnak.

Az újságíró információit erősítette meg Agron Demi, a pristinai GAP társadalomtudományi intézet ügyvezető igazgatója is, aki szerint az alacsony árak mellett a gyenge határellenőrzés is az indulás mellett szólhatott. Elmondta, hogy egy közszájon forgó összeesküvés-elmélet szerint azért nem állították meg az illegális átlépőket a határon, azért nem olyan szigorú az ellenőrzés, mert a hatóságok tudták, ha az elégedetlen emberek Koszovóban maradnak, akkor tüntetésekre lehet számítani. Kiemelte, hogy ő nem hisz ebben az elméletben, az viszont várható, hogy amikor visszatoloncolják őket, sokkal rosszabb lesz a helyzetük, mert elköltötték az összes pénzüket, vagy akár adósságaik is vannak, ezért valószínűleg tényleg utcára vonulnak.

Az interjúalanyok szerint az általános szegénység és a politikai válság az alapvető oka annak, hogy az emberek nem látnak perspektívát Koszovóban, és 52 százalékuk máshol képzeli el a jövőjét. Az embercsempészek árainak jelentős csökkenése viszont megadta azt az "utolsó lökést", amely az induláshoz kellett. Többségük ezért bármit megtenne, hogy a 700-800 ezres, főleg Németországban, Svájcban és Ausztriában élő koszovói albán diaszpórához csatlakozzon.

 

Több mint ötezer diák is elment Koszovóból


Több mint ötezer általános és középiskolás diákkal volt kevesebb januárban Koszovóban, mint a tanév kezdetén. Ennek oka a koszovóiak nagy arányú elvándorlása.

Egyelőre egy intézményt sem kellett bezárni, azt azonban még nem lehet tudni, hogy a tanév végén szükség lesz-e ilyen intézkedésre – jelentette ki Azem Guri, a koszovói oktatási, tudományügyi és technológiai minisztérium politikai tanácsadója Pristinában az MTI tudósítójának.

A politikus kiemelte ugyanakkor, hogy valószínűleg már elavultak az adataik, hiszen az elvándorlás miatt napról napra változik az iskolások száma. Szeptemberben 388 ezren iratkoztak be oktatási intézménybe az óvodától a középiskoláig. Ez a szám a második félév kezdetéig 5130-cal csökkent. Arányaiban a pristinai iskolákból távoztak a legtöbben, de a vidéki iskolák is megsínylik a tömeges elvándorlást.

Az oktatásügyi minisztérium illetékese elmondta: ha nem veszítenek túl sok időt, akkor a diákok saját osztályukba kerülnek vissza. Emellett – mivel a kormányzat reményei szerint mindenki hazatér hamarosan – pedagógusokból és pszichológusokból álló szakértői csoportot szerveznek, amely segíti majd a gyerekek visszailleszkedését, illetve az elvándorlással járó trauma feldolgozását. 

Az iskolákban a diákok létszáma folyamatosan változik, vannak ugyanis olyanok is, akik már visszatértek. Sok oktatási intézményben két-három hónapig nem is vezetik a hiányzásokat, így esélyt adnak arra, hogy ha esetleg visszajönnek a családok, a gyerekek ne veszítsenek évet – mondta el egy iskolaigazgató.

A kormányzat ugyanakkor arra kéri az embereket, ne induljanak útnak, főleg ne gyerekekkel. Arra a kérdésre, hogy a távozás helyett milyen alternatívát kínálnak, illetve hogy a fiatalok az iskola befejezése után mire számíthatnak, Azem Guri azt válaszolta: tervezik, hogy felmérik a munkaerő-piaci igényeket, és a szakiskolák, valamint a szakközépiskolák képzéseit a hiányszakmák alapján határozzák majd meg. 

Sibel Halimi szociológus szerint azonban hiába végeznek jó iskolát a fiatalok, nagyon nehezen találnak munkát. Szerinte meg kellene változtatni az egyetemi rendszert, és a kormánynak is változtatnia kellene a fiatalokkal kapcsolatos politikáján. Elmondta: a felsőoktatási intézményekbe járók között a legnagyobb arányban a közgazdászok vannak, munkát azonban ők sem találnak.

Nagyon nehéz munkát találniuk az albán nyelv és a filozófia szakra járóknak is. Berat Buzhala, a legolvasottabb koszovói hírportál, az Express tulajdonosa ironikusan úgy fogalmazott: „A fiatalok vajon azt hiszik, hogy Frankfurtban vannak, és szükség van filozófusokra? Kantnak képzelik magukat?” 

Szerinte a bölcsészhallgatók többsége csak diplomát akar szerezni, és munkához akar jutni, de nem ért semmihez. Ezen kívül úgy véli, az is problémát jelent, hogy rengeteg magánegyetem működik Koszovóban, amelyek futószalagon termelik a diplomásokat. Az újságíró szerint inkább olyanokra lenne szükség, akik valamilyen konkrét szakmához értenek, ők munkát is tudnának találni. 

A különböző statisztikák nagyon nagy eltérést mutatnak, így nem lehet tudni, pontosan mekkora a munkanélküliség mértéke a legfiatalabb európai államban. Akár a legoptimistább - 35 százalékot  mutató -, akár a legpesszimistább – 65 százalék feletti -  felméréseknek hisznek, a fiatalok nem látnak perspektívát Koszovóban. Ezért nem véletlen, hogy a Pristinából Belgrádba és Szabadkára induló buszok utasai között a leginkább fiatal, egyedülálló férfiakat találni. (Markovics Annamária, MTI)


Németországban felgyorsítják a koszovói menedékkérők ügyének elbírálását

Németország több tartományában felgyorsítják a koszovói menedékkérők ügyének elbírálását, mert a balkáni országból érkezők számának nagymértékű emelkedése túlterheli a menekültügyi ellátórendszert.

A koszovói állampolgárok menedékjog iránti kérelmeit ezentúl elsőbbséggel kezelik és 14 napon belül elbírálják a négy leginkább érintett tartományban, Bajorországban, Baden-Württembergben, Észak-Rajna-Vesztfáliában és Alsó-Szászországban - állapodtak meg pénteken a szövetségi belügyminiszter és a 16 tartomány szakminiszterének tanácskozásán 

A kérelmeket eddig jellemzően több hónap alatt bírálták el. Az átfutási idő csökkentése céljából a koszovói menedékkérőket nem az önkormányzati működtetésű intézményekben szállásolják el, hanem a tartományi kormányok által üzemeltetett befogadó állomásokon, és ezekben az intézményekben bővítik a illetékes bevándorlási és menekültügyi hivatal (BAMF) személyi állományát.

A belügyminiszterek telefonkonferenciáján abban nem jutottak megállapodásra, hogy Koszovót átsorolják-e az úgynevezett biztonságos származási országok közé. Az ilyen országok állampolgárainak kérelmét a BAMF rendszerint elutasítja, arra hivatkozva, hogy a kérelmezőt a hazájában nem éri üldöztetés.

Az átsorolást főleg a bajor kormány sürgeti, és azt várja az intézkedéstől, hogy gyorsabb lesz az ügyintézés és Koszovóban felismerik, hogy nem érdemes próbálkozni az illegális bevándorlással. Az ellenzéki Zöldek szerint az átsorolás nem javít a helyzeten, ezt mutatja, hogy a Szerbiából, Bosznia-Hercegovinából és Macedóniából érkező menedékkérők száma nem változott számottevően, holott a törvényhozás tavaly ősszel biztonságos származási országnak nyilvánította a három balkáni államot. "Nem befolyásolja a hazájukat elhagyni akaró emberek motivációját, ha máshogy címkézzük az országukat" - mondta Luise Amtsberg, a Zöldek menekültügyi szakpolitikusa egy pénteki lapinterjúban.

Ugyanakkor a szövetségi kormány bevándorlási, menekültügyi és társadalmi integrációért felelős államminisztere, Aydan Özoguz ugyancsak egy pénteki lapinterjúban hangsúlyozta: "mindenkinek tudnia kell, aki Koszovóból hozzánk jön, hogy nincs esélye a menedékjog megszerzésére, ha nem éri politikai üldöztetés".

Németországban tavaly 60 százalékkal, az egy évvel korábbi 127 ezerről 203 ezerre emelkedett nőtt a menedékjogi kérelmek száma. A hullám januárban tovább emelkedett, az év első hónapjában 20 042 kérelmet regisztráltak, ami decemberhez képest 22.9 százalékos, az egy évvel korábbihoz képest 73,1 százalékos növekedés.

A kérelmezők között igen jelentős a balkáni országokból, különösen a Koszovóból érkezők aránya. A BAMF adatai szerint januárban 3630 koszovói állampolgár nyújtott be kérelmet, ami csaknem a duplája a decemberi 1956-nak.

Ugyanakkor ennél nagyságrendekkel többen vannak, akik már Németországban tartózkodnak, de még nem adtak be kérelmet. Őket egy másik nyilvántartásban, az úgynevezett Easy-rendszerben regisztrálják a hatóságok. A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) pénteki beszámolója szerint január 1-je és február 12. között több mint 18 ezer koszovói állampolgár került be a rendszerbe.

A berlini vezetés megítélése szerint a koszovóiak nem valamilyen - politikai, vallási, nemzetiségi hovatartozáson alapuló - üldöztetés miatt, hanem gazdasági okokból, mindenekelőtt a szociális juttatások megszerzése céljából utaznak Németországba - írta a FAZ, kiemelve, hogy Berlinben a menekülthullám további emelkedésével számolnak.

Korábban főleg hátrányos helyzetű rétegek, kisebbségek tagjai hagyták el Koszovót, újabban viszont már középosztálybeliek is menekülnek az országból, és embercsempész bandák arra bíztatnak mindenkit, hogy Németországot célozzák meg. Német diplomaták igyekeznek fellépni a Németországot "népszerűsítő" kampánnyal szemben, próbálják terjeszteni azt az információt, hogy a német hatóságok működő demokráciaként tartják számon Koszovót és ezért nem adnak menedékjogot koszovói állampolgároknak, de ezek az erőfeszítések egyelőre szinte teljesen hatástalanok - írta a FAZ.

A BAMF kimutatása szerint tavaly 0,1 százalék volt az elfogadott menedékjogi kérelmek aránya a koszovói állampolgárok körében.

(Bálint Marcell  MTI)


CarreerJet

Hirdessen portálunkon!

Címkék

Szociális juttatások Ausztriában: a családi pótlék (2. rész)

17/01/2017

Ausztriai tanácsadónk segítségével folytatjuk az osztrák szociális rendszert bemutató sorozatunkat. Ezúttal is a családi pótlék kérdését járjuk körbe.

Szociális juttatások Ausztriában: a családi pótlék 1. rész

15/01/2017

Új sorozatunkban egy ausztriai iroda segítségével mutatjuk be az osztrák szociális és munkaügyi rendszert. Az első írás a családi pótlékról szól.

Partnereink

Munkák Hollandiában

Közösség